+36 30 944 76 26

#

Magyar találmány

Magyar találmány
ami megoldhatja a világ nagyvárosainak szmog-gondjait

A motorizált világ, a folyamatosan növekvő energiaszükséglet, a gyáróriások folyamatosan szennyezik a föld légkörét. Mára kialakultak olyan nagyvárosok, melyekben a szmog szinte folyamatosan eltakarja a napot, a lakók pedig nem jutnak friss levegőhöz. Az atmoszféra problémáit éppen ezért mihamarabb orvosolni kell.

A Miskolci Egyetem tudósai korszakalkotó berendezéssel álltak elő, amely megoldást jelenthet a szennyezőanyagok megkötésére. Újabb magyar tudományos szenzáció.

Városokat eltakaró füstfüggöny

A szmog kifejezés egy angol szóösszetétel eredménye, amely a füst (smoke) és a köd (fog) szavakból alakult ki. A kifejezés eredete nem véletlen. Hatvan évvel ezelőtt, 1952-ben borsóleves-színű, az orrot és szemet csípő, szénfüstös levegő ülte meg London utcáit, amelyben csak méterekre lehetett látni. A nagyváros életét teljesen megbénította a kialakult légkör, az autók nem jártak, még a gyermekeket sem engedték a szülők iskolába, mert az óriási füstben eltévedtek volna.

A szmog kialakulásához több tényező is hozzájárult; a legnagyobb problémát a háztartások kályhái okozták, hiszen a hideg időjárás miatt több szenet használtak fel, méghozzá az olcsóbb, nagyobb kén-dioxid-tartalmú fajtából, sőt London külvárosában több széntüzelésű erőmű is üzemelt akkoriban. A levegő minőségét tovább rontotta a járművek kipufogógáza (a villamosokat több vonalon ekkoriban váltották fel a dízelüzemű buszok), és a La Manche csatorna felől is nagy mennyiségű szennyezett levegő érkezett.

Az angol egészségügyi minisztérium jelentése szerint a négy nap alatt és a következő hetekben 4075 ember halt meg, és közel százezren betegedtek meg. A szmog áldozatai főként a fiatalok és idősek, illetve a gyenge egészségi állapotúak közül kerültek ki. Ez volt az első komolyabb eset, amely felhívta a világ figyelmét a levegőszennyezés rendkívül súlyos következményeire.

A gyilkos kormos-köd

A légkör elszennyezése miatt kialakuló füstködnek alapvetően két típusa van. A fent említett londoni, azaz télen kialakuló, illetve a Los Angeles-i, a nyáron létrejövő szmog. A londoni füstköd esetén a gyorsan hűlő levegő hamar telítetté vált, úgy is mondhatnánk, a páratartalom 100 százalékos lett. Ennek következtében a korom és a por szemcséin a levegő részecskéi lecsapódtak, ezért kialakult a fény számára is áthatolhatatlan, a város utcáit beterítő „levegőmassza”. A kén-dioxid ebben oldódva maró, savas hatásúvá teszi a levegőt. Egészségügyi következménye az asztma, rosszabb esetben a halálos tüdőödéma.

A másik típust fotokémiai szmognak is nevezik. Kialakulásához erős UV sugárzásra, alacsony páratartalomra, viszonylagos szélcsendre, valamint a szén-monoxidra, nitrogénben dús gázokra, szénhidrogénekre van szükség. A napsugárzás hatására fotokémiai reakció indul meg a felszaporodott gázokban, melynek hatására ózon, hidrogén-peroxid, szabad gyökök és egyéb füstködképző anyagok jönnek létre.  Élettani hatását tekintve nem annyira súlyos, mint a téli szmog, erősen irritatív hatása van a nyálkahártyára, valamint korrodálja az épített környezetet.

Szmogriadó

Hazánkban Miskolcon és Budapesten fordult már elő, hogy a városvezetés szmogriasztást rendelt el. Ennek két fokozata van; a tájékoztatási, amelyben a légszennyezettségi szint rövid idejű hatása veszélyt jelent a lakosság különösen érzékeny (gyermek, időskorú, beteg) csoportjaira, elrendelésével együtt azonnali és megfelelő tájékoztatást kell adni, valamint a riasztási fokozat, amelyben a légszennyezettségi szint rövid idejű hatása veszélyt jelent a teljes lakosságra, ekkor korlátozó intézkedéseket kell bevezetni. Azonban a Magyarországon a legkomolyabb füstköd sem éri el egy átlagos nagyváros mindennapi szmogkoncentrációját. Peking, Sanghaj, Delhi, vagy Európában Athén és Berlin lakói nap mint nap szívják be a szennyezett levegőt, melynek hatására a lakosság egészségi állapota fokozatosan romlik.

Pekingi köhögés

Pekingbe érkezett külföldiek körében már az 1990-es években meghonosodott és elterjedt ez a kifejezés, amely arra utal, hogy a városi szmognak köszönhetően a lakosoknak és a turistáknak állandóan irritálják a légútjait a füstköd apró részecskéi. Kína fővárosában több mint ötmillió autó van forgalomban.

A szmogkémény amellett, hogy megtisztítja a nagyváros levegőjét a gyilkos ködtől, a szén-dioxid és üvegház hatású gázok jelenlétét is csökkentheti. Sőt a légmozgás mechanikai energiáját villamosenergia-termelésre is fel lehet használni.

Már I. Edward angol király is a 14. század elején rövid időre betiltotta a szénnel történő fűtést, persze nem sok sikerrel, a viktoriánus korban pedig a londoni hétköznapokhoz hozzátartozott a szmog. A feljegyzések szerint 1813 decemberében is szénkorom-szagú, több napon át tartó szmog borította el a várost: az utcák egyik oldaláról nem lehetett látni a másikat.

A gyakorlatban még nem született átütő megoldás a szmog problémájára. A gyárak kéményeire kötelezően füstgázszűrőket szereltek, az autókba katalizátorokat építettek, riadó esetén pedig korlátozzák az autósforgalmat, bizonyos napokon meghatározott rendszámú kocsik közlekedhetnek. Mindez azonban kevésnek bizonyult ezidáig.

Kéménnyel a kémények ellen

A Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kara, valamint az intézmény nonprofit, közhasznú kft.-je az Uni-Flexys kutatói közös munkájának eredményeként a világ szmogproblémájára egy esetleges megoldás mutatkozik. A berendezés nem más, mint egy hatalmas kémény, amelyben a természeti folyamatoknak köszönhetően levegő áramlik.

A kémény belsejében olyan légmozgás jön létre, amely a szennyezett levegőt magasabb légrétegekbe injektálja, ezzel a lokális szennyezettségi problémákat meg tudja oldani. Kisebb meteorológiai ballon szállítja fel a cső egyik végét a magasabb, hideg légrétegbe, alul pedig, a másik vége a káros meleg levegőt szívja. Természetesen a berendezést lehetőleg a város legszennyezettebb helyén kell felállítani. A Miskolci Egyetem területén volt lehetőségünk elvégezni a kísérleteinket – mondta el a kémény működéséről dr. Palotás Árpád tanszékvezető professzor, a Miskolci Egyetem dékánhelyettese.

Őszre várják a nagy áttörést

A kísérletek igazolták az elméletet, most a cél egy olyan modell megalkotása, amely még pontosabb képet ad az eszköz működéséről.

Az első kísérletek 2 méter átmérőjű, 50 méter magas kéménnyel történtek, később már 6 méter átmérőjű csővel is próbálkoztunk. Érdemi hatás ugyanis csak akkor várható, ha mindkét méretet a többszörösére sikerül növelnünk. A kísérletekhez összesen 5 darab, egyenként 10 méteres szegmenst használtunk. A kémény alján szélesedő csonka kúp-palást (az ún. szoknya) szolgált injektorként. A szoknya alsó átmérője 6 m volt. A szegmensek és a szoknya rögzítése tépőzárral és rögzítő karabinerekkel történt. A kémény néhány méterrel a talaj felett lebegett, a tetejéhez emelőballonokat erősítettünk. Ezek az egyenként 5, illetve 3 méter átmérőjű, héliummal töltött ballonok tartották a levegőben a kéményszerkezetet. A kísérlet során a szmogot füstgyertyákkal szimuláltuk. Célunk volt a szennyezőanyagok terjedésének megfigyelése az áramlás beindulása esetén. A további kísérleteknek természetesen anyagi feltételei vannak, mert ilyen méretekben már a vászoncsövet is, a szállítóballont is egyedileg kell legyártatni, sőt a szükséges hélium önmagában is milliós költség lehet. A megvalósításhoz a meglévő támogatóink mellé további szponzorokat keressük – tette hozzá a professzor. Mint fogalmazott, gyakorlatilag nem volt olyan megoldás ez idáig a szmog problémájára, amely ne járna gazdasági hátránnyal.

Ezzel a készülékkel nem kell beavatkozni a város aktív életébe, akár egy órán belül felállítható, és körülbelül ugyanennyi idő alatt lebontható a kémény. Nem kell korlátozni a nagyüzemek működését, autóstoppot bevezetni – mondta Dr. Palotás Árpád. A rendszer után már érdeklődtek Kínából és Oroszországból is, az ötlet be lett jelentve a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába, így remélhetőleg néhány éven belül a szabadalmat is megadják.

Óriási légtömegeket mozgat

Az előzetes számítások szerint a gyakorlatban is működőképes eszköz átmérőjének 20 méteresnek kellene lennie. Ebben az esetben a készülék naponta 9500 tonna szén-dioxid „eltávolítását” tenné lehetővé. Az 5 m/s átlagos áramlási sebességet feltételezve a „szmogkémény” légszállító térfogatáramát várhatóan kb. 5,5 millió m3/órára becsülik a szakemberek. Ebből következik, hogy a kémény óránként 1 négyzetkilométer területről 5,5 méter vastagságú légréteget mozgat át.

Amennyiben e számításokat a gyakorlati mérések is igazolják, úgy az itt bemutatott eszköznek gyakorlatban is hasznosítható, lokális szennyezettség-csökkentő hatása lehet – mondta a professzor.

(VGF SZAKLAP)

Kosár

Nincs termék a kosárban

Még vásárolok